Célod, hogy nemzetközi pályázatokon is eredményesen szerepelj, illetve olyan projektek részese legyél, amelyek révén továbbadhatod a kutatói szemléletet, a tudást és a kritikus gondolkodást a fiatalabb nemzedéknek. Téged ki inspirált?

A családban jelen volt a természettudományos gondolkodás. Édesapám földrajz-biológia szakos tanár, édesanyám Szegeden végzett matematikus. Bármilyen természettudományos kérdésemre tőlük választ kaptam. A mohácsi Kisfaludy Károly Gimnáziumban kiváló matematika tanárom volt. Végzős gimnazistaként gondolkodtam el azon, hogy a matematika szeretete milyen pályákra tesz alkalmassá. A felvételi tájékoztatóban olvastam a fizikus szakról, ami a matematikára épül, de megannyi szállal kapcsolódik a mindennapi élethez, hiszen ilyen diplomával a zsebben az ember az adatelemzéstől a meteorológiáig sok mindennel foglalkozhat. Ez a nyitottság, a lehetőségek széles tárháza tetszett meg. Egyébként úgy kerültem erre a pályára, hogy fizikából nem is tettem emelt szintű érettségit. Szegedet pedig azért választottam a jóval közelebbi Pécs helyett, mert édesanyám kötődése mellett rokoni kapcsolatok is erősítették ezt az irányt, illetve Mohácsra is eljutott annak a híre, hogy ezen az egyetemen az optika és a lézerkutatás nagyon erős.

Nem érezted hátrányát a későn jött érdeklődésnek?

A fizika a matematikára épül. Az első évben nagyon sok matekos tárgyunk volt, amik nem okoztak problémát. A fizikát pedig az alapoktól kezdtük, így gyorsan behoztam a lemaradásomat. Másodévesként voltam, amikor megkeresett az Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék munkatársa, Budai Judit, hogy ha van kedvem, csatlakozhatok a kutatócsoporthoz. Noha én nem azzal a céllal jöttem az egyetemre, hogy majdan kutató legyek, megtetszett ez a lehetőség. A mesterképzés befejezése után nem volt kérdéses, hogy PhD-hallgató leszek. Az egyetemen ellipszometriával, azaz felületek elemzésére alkalmas módszerrel foglalkoztam. Amikor az ELI ALPS valósággá vált és meghirdették az állásokat, Budai Judittal mindketten átjöttünk, és azóta is együtt dolgozunk. A mentor és tanítvány kapcsolatunk közvetlen kollegiális kapcsolattá nemesedett. Neki nagyobb a tapasztalata, mégis máig számít a szakmai véleményemre.

A HUN-REN Wigner Fizikai Kutatóközpontban is dolgozol. Oda hogyan kerültél?

Az ELI ALPS osztályvezetője, közvetlen felettesem, Dombi Péter a Wignerben is irányít egy csoportot. Izgalmas kutatási feladatokkal keresett meg, a felkérést örömmel elvállaltam. Nagyrészt az ottani kísérletekhez adtam háttértámogatást, ennek során szimulációs munkákat végeztem a kísérletek értelmezéséhez. A két intézményben hasonló témákat viszek, nehéz kettéválasztani ezeket.

Miért vonzó számodra a fizika?

A fizikusság lényege a kísérletezés. Megismerni és megérteni olyan jelenséget, amelyeket más nem látott, vagy nem értett. Az ember először körülnéz, hogy az érdeklődési körében milyen nyitott kérdések merültek fel. Kiválaszt egyet, megtervezi a kísérletet, összeállítja, teszteli azt, majd jöhet a mérés. A legjobban a mérési eredmények kiértékelését szeretem: kitalálni, hogy amit látunk, annak mi lehet a hátterében. Különféle aspektusból és szemszögből elemezzük az adatokat, közben szorgalmasan irodalmazunk. Az a legjobb érzés, amikor minden felmerült kérdésre válaszolni tudunk. Ez így egyszerűen hangzik, de mire a kérdésfeltevéstől eljutunk az eredményig, sokszor három-négy év is eltelik. A munkánkban az a szép, hogy nincs két egyforma nap, mert mindig egy kicsit mást csinálunk. Fontos, hogy az eredményekből cikket írjunk, illetve előadjuk konferenciákon. Erre a díjra azért is pályáztam, mert a nyertesek egy kommunikációs tréningen vehetnek részt. Nekem ez fontos, mert feladatomnak tekintem a nagyközönség megszólítását, hogy az átlagemberek is elhiggyék, az adott eredményünk nagy dolog. Észrevettem, ha sokat vagyok szakmai körökben, olyan szavakat használok, amelyeket a témában kevésbé jártasak nem értenek meg. Szeretném elkerülni, hogy sűrűn belecsússzak a szakzsargonba.

Látható a kísérletetek elején, hogy az adott feladatnak lesz-e gyakorlati haszna?

Ez a cél, de sokszor előfordul, hogy zsákutcába jutunk, de a kudarcokból is lehet, illetve kell tanulni. Egyik kutatásunk során vékony fémrétegeket nagyon rövid lézerimpulzusokkal megvilágítva megfigyeljük, hogy mi történik. Abban hiszünk, hogy ezeket a rendszereket később esetleg fényalapú áramkörökben lehet használni. Ha bejön, a jelfeldolgozás, illetve elektronikai áramkörök sebessége lényegesen növelhető lesz. Ezt szeretnénk, de megannyi építőelemnek kell még a helyére kerülnie. Idővel kiderülhet, hogy egészen más aspektusból lehet hasznos az adott kísérlet.

Melyik eredményed áll különösen közel hozzád?

Azokat szeretem, ahol azt érzem, hogy az ötleteimmel érdemben segítettem a munkát. Korábban megterveztünk és elkészítettünk egy fémszerkezetet, amelyen ki tudtuk mutatni a valaha mért legrövidebb plazmonhullámot. A közelmúltban jelent meg cikkünk a grazi műszaki egyetem munkatársaival, akik felhasználóként dolgoztak Szegeden. Mi készítettük a különleges mintákat a grazi kísérleteikhez. A mérések végén anomáliát észleltek, amit nem tudtak megmagyarázni. Volt egy ötletem, ami megmagyarázta a különös jelenséget. Annak ellenére, hogy nem én végeztem a kísérletet, hasznos megoldással álltam elő.

Az elmúlt két-három évben kiváló lapokban jelentek meg cikkeid. Munkádat Junior Prima Díjjal, Bárány Róbert Díjjal, Bolyai János Kutatási Ösztöndíjjal ismerték el. Most pedig a L’Oréal–UNESCO A Nőkért és a Tudományért magyar ösztöndíját vehetted át. Korosztályod egyik ígéretes kísérleti fizikusaként emlegetnek…

Ha őszinte akarok lenni, ebben az évben azt érzem, hogy talán túlzás, ami velem történik. Tudni kell, hogy az elmúlt másfél évem csak részben szólt a tudományról. A magyarázat: másfél éves a kisfiam. Fél évre teljesen kiestem a munkából, majd a férjemmel, a szintén itt dolgozó Major Balázzsal úgy döntöttünk, hogy mindketten részállásban folytatjuk a kutatómunkát az ELI ALPS-ban. Ehhez természetesen az intézet vezetésének a hozzájárulása is kellett, ami logikus döntés egy Családbarát Munkahelytől. Illetve mégsem teljesen az, hiszen itthon nem ismerek másik kutatót, aki apaként ehhez hasonló lehetőséget kapna. Egyébként érdemes lenne erre a helyzetre is felkészülni. A családanyák a különböző pályázatokon kedvezményeket kapnak, de ugyanez nem él például azokra a férfiakra, akik részállásban dolgoznak a munkahelyükön, így segítve a feleségüket, hogy ne szakadjanak el a kutatói pályától. Ha lenne intézményesített kedvezmény, talán több férfi követné Balázs példáját.

Az elmondottakból azt szűrtem le, nem bántad meg, hogy kalandvágyból a fizikus pályát választottad.

Jó helyre kerültem, ahol jól érzem magam. Az intézet és a szélesebb szakmai közösség egyaránt elismeri a munkámat.

Milyen célok foglalkoztatnak?

Kiváló kollégákkal dolgozhatok együtt, akiknek hatalmas a szerepe az eredményeimben. Álmaimban mégis az szerepel, hogy még nagyobb ívű programokat valósítsak meg. Talán az eddigi és a majdani eredményeimmel eséllyel pályázhatok európai kutatási támogatásokra. Az EU-s mezőnyben elnyerni egy nagyobb támogatást – például az ERC Starting Grant-jét – nagyon nagy siker lenne – persze mindezt csak akkor, ha egy kiegyensúlyozott családi élettel össze tudom egyeztetni.

Forrás: ELI ALPS

Fotók: Balázs Gábor

Szöveg: Ötvös Zoltán