Még bőven van idő bekapcsolódni a jubileumi, 25. verseny első fordulójába, ezért kedvcsinálóként készítettünk egy összefoglalót a tavalyi év tapasztalataiból. Három középiskolás versenyzővel, a budapesti Bencével, a győri Tamással és Zoltánnal, illetve Erzsébet és Angéla tanárnővel és Milán tanár úrral beszélgettünk.

A feladatok nehézsége

Kíváncsiak voltunk arra, hogy a tanárok és a diákok mennyire tartották könnyűnek vagy nehéznek a feladatokat. Válaszadóink szerint erre nem lehet egyértelműen válaszolni. A végzős gimnazista, Bence már 7 éve részt vesz a versenyen, tehát általános iskolásként kezdte. Szerinte a feladatok súlyában azt is figyelembe kell venni, hogy:

„nyílt végűek a feladatok, ami azt jelenti, hogy nem is feltétlen kell, hogy megoldás legyen egy-egy kísérletre vagy legyen egy egyetemesen elfogadott magyarázat, sok ilyennel találkoztunk már.

Tehát a Játsszunk fizikát verseny feladatinak nincs egyetlen jó megoldásuk. A versenyzők ki tudják használni a kreativitásukat és minden diák meg tudja találni az örömét bennük. A győri középiskolás Tamás is hasonlóan vélekedik a feladatokról:

„a feladatok nehézsége attól függött nekünk, hogy mennyire ástuk bele magunkat, mert mindegyik feladatot meg lehetett csinálni csak úgy, ahogy a feladat leírta, de úgy is, hogy többet belegondoltunk, és sokkal komplikáltabbá tettük magunk számára.”

Tamás felkészítő tanára, Milán tanár úr abszolút egyet értett azzal, hogy a feladatok nehézségét a versenyzők határozzák meg. E kapcsán hozzátette, hogy:

„ez nagyon jó benne, hogy nem lehet azt mondani, hogy ez a verseny nehéz vagy könnyű, mert ez a verseny annak nehéz, aki nagyon mélyen bele akar menni egy problémába, akár azt matematikailag akarja leírni vagy tényleg egzaktul megcsinálni a kísérletet. Ugyanakkor annak, aki azt szeretné, hogy sikerélménye legyen, és lelkesen cselekedni akar, annak könnyű.”

Épp ezért szól ez a verseny széles korosztálynak, hiszen az általános és középiskolás diákok is meg tudnak oldani minden feladatot a maguk szintjén. Ehhez pedig a tanáraik mellett sokat segít a feladatmegoldásban az internet is. Angéla tanárnő tapasztalata szerint már az általános iskolások is

„nagyon jól kezelik az internetet, csomó mindennek utánanézek. Sőt, az angol nyelvű szakirodalmat is megnézik, angol nyelvű videókat néznek.”

Kísérletek

A diákok és a tanárok is élveztek minden feladatot, de a tudománytörténeti feladatok mellett külön hangsúlyozták, mennyire szerették a kísérleteket. Erzsébet tanárnő nagyon fontosnak tartja a kísérleteket, mert szerinte:

„a kísérlet örökre megmarad a gyerekben, az kitörölhetetlen. Ennek a versenynek pont ez a lényege és ez a legszebb dolog az egészben, hogy évek múlva is emlékezni fognak a kísérletekre, amiket láttak vagy maguk végeztek el.”

Milán tanár úr szerint a kísérletekkel fel lehet kelteni a gyerekek érdeklődését a fizika iránt. Úgy látja, hogy a diákok:

„szeretnek kísérletezni, tehát amikor nem számolásról szól az egész dolog, hanem gondolkodni kell, kísérletezni, újra próbálkozni, áttervezni és megint újra próbálkozni, az tetszeni szokott nekik. Sokan szeretik a gyakorlatiasabb irányt.”

Készégfejlesztés

A verseny nagyban hozzájárult a diákok egyes készségeinek fejlesztésében. A győri középiskolások kiemelték, hogy a feladatok elvégzése során tanultak meg forrasztani, amire egyébként nem biztos, hogy sort kerítettek volna, illetve a fizikatudásuk is sokat fejlődött, ami a tananyag későbbi elsajátításában sokat fog nekik segíteni. A már 7 éve versenyző Bence pedig elmondta, hogy a versenyévek alatt:

„önállóbb lettem a kísérletezéssel. Úgy kezdődött, hogy a tanárnőm felügyelete mellett kísérleteztem és most ott tartok, hogy igazából én készítem fel a nálam kisebbeket, azaz mentorálom őket a feladatokkal kapcsolatban, hogyan érdemes azokat elvégezni.”

Tanáraik pedig kiemelték, hogy a diákok megtanultak nagyközönség előtt beszélni, ami az érettségikor mindenképp hasznos lesz, és a problémamegoldó képességük is sokat fejlődött. A problémamegoldás kapcsán Milán tanár úr szerint:

„nemcsak az a fontos, hogy a diák észrevegye a problémát és megoldja, hanem rájöjjön arra, hogyan lehet még jobban megoldani. Az iskolában sokszor nehéz olyan feladatokat adni, amiknek távlatai vannak, és a diákokat arra szoktatni, hogy ne csak azt a problémát oldják meg, amit leírtak nekik, mert egy egyszerű szöveges feladatnak van egy megoldás és kész, akkor vége van. A valós problémák, amikkel az ember a mindennapi életben szembesül, újabb és újabb problémákat szülnek, amik észrevétele fontos. A verseny nagy tapasztalata volt, hogyha egy problémába jobban belemegyünk, új kapuk nyílnak ki és sosincs vége.”

Mindemellett pedig a megkérdezett tanárok és diákok egyaránt kiemelték a csapatmunkában való fejlődés fontosságát. Például Bence elmondta, hogy

„megtanultam csapatban dolgozni. Megtanultam azt, hogy hogyan kell egymás kompetenciáit kiaknázni, tehát, hogyha valamihez én jobban értek, vagy valamihez a csapattársam jobban ért, akkor úgy kezdünk el dolgozni. Meg rájöttem, hogyha közösen dolgozunk valakivel, akkor az önzetlenség a siker kulcsa. Tehát, az ember nem dolgozhat „egóból”, hanem meg kell bíznia a másikban annyira, hogy ki adhassa a munkának ezen vagy azon részét.”

Hozadék

A verseny nemcsak a diákok tudásának és készségeinek fejlesztésében játszott komoly szerepet, hanem a fizikához való hozzáállásuk is sokat változott. Tanáraik szerint a Játsszunk fizikát! versenynek köszönhetően sokkal jobban átlátják, mit is jelent a fizika. Erzsébet tanárnő szerint a diákok ezután:

„láthatják a jövőt, azaz láthatják, hogy a fizikának van jövője és érdemes tanulni. Láthatják, hogy van benne sok-sok lehetőség a továbbtanulást illetően és nem csak egyféle úton lehet elindulni. Ez nagyon motiváló számukra.”

Milán tanár úr szerint is sokat jelent a verseny a diákok továbbtanulási terveiben. Szerinte:

„így a diákokat el lehet terelni egy olyan út felé, ami akár a természettudományos kutatói életpálya felé is vezethet.”

A felkészítő tanárok jól gondolják, hogy a verseny elmélyíti a diákokban a természettudományok iránti szeretetet. Bence például elmondta, hogy a hétszeri részvételének köszönhetően:

„igazából ez a verseny volt az, ami miatt rájöttem, hogy én szeretem a természettudományokat és szeretnék ezzel foglalkozni a későbbiekben.”

Zoltán pedig nagy lendületet kapott a fizika további műveléséhez:

„eddig is szerettem a fizikát, de most már még jobban belelendültem. Nemcsak a feladatok megoldása, de az is tetszett, hogy ez egy verseny, így a jövőben még több versenyen szeretnék indulni.”

Játssz velünk Te is fizikát!

Készítette: Dr. Kopasz Katalin és Dr. Tóth Bettina

Fotók: Molnár Dániel