Bódi Attila az SZTE Fizikai Intézetben szerezte csillagász mesterdiplomáját 2014-ben, azóta doktori fokozatot is szerzett, jelenleg pedig a Princeton Egyetemen dolgozik az Egyesült Államokban. A cikkben Attilától megtudhatjuk, hogy hogyan boldogul egy szegedi csillagász a tengerentúlon, hogyan élte meg az egyetemi éveit, és tanácsokat is ad a csillagásznak készülő fiatalok számára.
Honnan ered a csillagászat iránti érdeklődésed?
Én nem a klasszikus csillagászok közé tartozom, akiknek van egy-egy meghatározó gyermekkori élménye, amely elindította őket az úton. Az én csillagászat iránti érdeklődésem egészen későn alakult ki. Középiskolában, 10. osztályban kezdtem felfigyelni a matematika és a fizika szépségeire. Ekkortájt a csillagászatot a különböző magyar tudománykommunikációs lapok csillagászati hírekkel foglalkozó hasábjain kezdtem el követni. Mindaddig műszaki vonalon, az elektrotechnika világában tudtam magam elképzelni. Az érettségi előtti pályaválasztás nem is ment könnyen. Szegediként sokat hezitáltam aközött, hogy a Műegyetemre menjek, vagy maradjak szülővárosomban és a Szegedi Tudományegyetemen mélyebben is megismerkedjek a tudomány világával. Most már nem kérdés, hogy jó döntést hoztam, amikor a szegedi fizika szakot jelöltem meg első helyen.
Hogyan emlékszel vissza a szegedi egyetemi évekre? Van-e olyan élmény, ami különösen meghatározó volt a pályád szempontjából?
Azt hiszem én is azok közé tartozom, akik azt állítják, hogy az egyetemi évei voltak a legszebbek. Nagyon sokat köszönhetek a szaktársaimnak, akikkel már az első hetekben sikerült a közös hangot megtalálni. Remek közösség alakult ki, ami nagyon sokat számított a zárthelyikkel és vizsgákkal teli időszakok átvészelésében. Azt hiszem, egy jó közösség nélkül, magányosan sokkal nehezebb lett volna az évről-évre újabb és újabb oldalát megmutató tudományos világ megértése.
Szakmai szempontból a legnagyobb hatást az gyakorolta rám, hogy az első évben részt vehettem az ún. csillagász kiránduláson. Ez egy akkoriban időről- időre megszervezett program volt, amely során a csillagászat iránt érdeklődő hallgatóknak lehetőségük nyílt az ország különböző csillagászati kutatóhelyeinek meglátogatására. A kétnapos kirándulás éjszakai programja során látogatást tettünk a Mátrában található Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet Piszkéstetői Obszervatóriumában, ahol Szatmáry Károly, Vinkó József, Szalai Tamás és Székely Péter csillagászok olyan átéléssel meséltek a távcsövekről és a csillagos égboltról, hogy a kísérleti fizika felé tartó pályámat teljes mértékben eltérítették. Emiatt a második évemet már csillagász szakirányosként kezdtem, ahol előadásról előadásra egyre jobban beleláttam a szakma igazi valójába.
Milyen útravalót kaptál a szegedi egyetemi éveid alatt? Mi az, amit innen magaddal vittél, és ami segített eljutni a budapesti CSFK Csillagászati Intézetbe, majd a Princetonra?
Számomra két dolog volt az egyetemi éveim alatt, amelyek nélkül ma nem lehetnék ott, ahol vagyok. Az első, hogy nagyon sokat tanultam a nemzetközi tapasztalatokkal és eredményekkel rendelkező oktatóimtól. Az, hogy fizika szakról indulva kezdtem el a csillagászattal foglalkozni, olyan előnyökkel járt, minthogy megtanultam különböző eszközökkel, akár laborkörülmények között is dolgozni. Továbbá a csillagászat elméleti részének megértéséhez is nagyon erős alappal rendelkeztem. Csillagászként az egyik legfontosabb dolog, amit az egyetemnek köszönhetek, hogy Szegeden a képzés nagyon nagy hangsúlyt fektet a gyakorlatiasságra, mind a megfigyelések, mind a programozás terén.
A második, hogy részese lehettem a Szegedi Csillagvizsgáló életének. Már elsős hallgatóként is ki-kijártam a Csillagvizsgálóba, amely — ahogyan most is — minden péntek este nyitva állt az érdeklődők előtt. Kezdetben segéd voltam, majd előadó lehettem, végül már az egyik fő programszervező szerepét öltöttem magamra. Az itt megszerzett előadói képességeket nagyon nehéz csupán tanulással elsajátítani, a gyakorlás elengedhetetlen. A megszerzett tapasztalatokat pedig nemcsak a csillogó szemű látogatók tekintetében, hanem a nemzetközi konferenciákon tartott előadások alkalmával is lehet kamatoztatni.
Bódi Attila
Mivel foglalkozol jelenleg a Princeton Egyetemen?
A Magyar Automatikus Távcsőhálózat (HATNet; Hungarian Automated Telescope Network) a fényesebb változócsillagok fényességváltozásainak automatikus nyomonkövetésével foglalkozik. A projekt fő célja fedési exobolygók felfedezése, azaz a csillaguk előtt elvonuló, emiatt a csillag fényében apró halványodást okozó bolygók megtalálása. A sikeres programot, amely eddig közel 900 exobolygót fedezett fel, a Princeton Egyetemen dolgozó professzor, Bakos Gáspár vezeti. Én ehhez a csoporthoz csatlakoztam, ahol jelenleg egy új, teljeségbolt-megfigyelő távcsőrendszer tesztelésén és (táv)működtetésén dolgozom. A chilei Las Campanas obszervatóriumba telepített eszköz a HATPI nevet viseli, ahol a PI arra a térszögre utal, amit a távcső lát. Vagyis a teljes déli égboltot folyamatosan meg tudjuk figyelni exobolygó-átvonulások után kutatva.
Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik csillagászati pályán gondolkodnak? Mi segíthet nekik kitűnni ezen a pályán?
Az egyetemi órák szükséges és elengedhetetlen tudás megszerzését biztosítják, viszont a tudomány folyamatosan fejlődik és művelése nem könnyű feladat. Érdemes már akár az első tanévben elgondolkozni azon, hogy elkezdjenek egy témával mélyebben is foglalkozni. Ne féljenek felkeresni az oktatóikat témajavaslatok után érdeklődve! A diákként végzett kutatómunka nem csak a szakdolgozat megírása miatt fontos; például a tudományos diákköri konferencián bemutatott eredmények jó alapot szolgáltatnak a későbbi tudományos pálya sikerességéhez. Végül talán a legfontosabb, hogy ha van rá lehetőségük, próbáljanak ki többféle témát is, hogy megtalálják azt, amivel igazán foglalkozni szeretnének.
A borítóképen: A HATPI-ról és a déli égboltról készült hosszú expozíciós idejű kép.
A kép bal oldalán a Nagy Magellán, jobbra tőle pedig a Kis Magellán-felhő látható. Balra, lent a Tejút figyelhető meg.
A képet Bakos Gáspár készítette 2024. november 25-én a Las Campanas obszervatóriumból, Chilében.