Kérlek, mesélj a kutatási témádról! Mit vizsgálsz a kutatásaid során és miért pont ezt a témát választottad?

Én szikrakisülésekben keletkező nanorészecskék előállításával és felhasználásával foglalkozom. A két fém elektród között létrehozott szikrák erodálják az elektródok anyagát, így belőlük fém nanorészecskék keletkeznek. Ha leválasztjuk ezeket különböző hordozókra – például egy kvarclapra – változatos, nanométeres nagyságrendű struktúrákat lehet létrehozni. Az ilyen apró fém struktúrák környezetében az elektromos térerősség több nagyságrenddel megnő és ez az erősítés különféle alkalmazásokban kihasználható: én ezek közül a felületerősített Raman-spektroszkópiával foglalkozom. A Raman spektroszkópiában a mintán rugalmatlanul szóródó fény spektrumát használják fel a minta pontos összetételének megállapítására. Az általunk előállított felületek térerősítését kihasználva, a jel nagyságrendekkel növelhető, így akár néhány tíz nanomólos koncentrációjú oldatokban is kimutatható a célanyag. Ezt pedig bármelyik gyakorlati alkalmazás kihasználhatja, ahol adott anyag jelenlétének megállapítására van szükség: az élelmiszer- és gyógyszeripartól egészen a kriminalisztikáig van példa Raman- és felületerősített Raman spektroszkópia alkalmazására.

Persze, amikor a szakdolgozati témákat böngésztem, mindennek nem voltam tudatában. Volt egy hellyel-közzel optikához köthető téma a listán, amiről keveset tudtam, de annál jobban hangzott, ráadásul nemcsak szakdolgozati, hanem diplomamunka témaként is meg volt hirdetve. Ez utóbbiról arra mertem következtetni, hogy lesz azért benne kihívás és újdonság, így a legfontosabb szempontomat teljesíti is: unatkozni nem fogok.

Mi motivált arra, hogy jelentkezz a TDK-ra, mik voltak a céljaid?

Szeretek újdonságokat kipróbálni és addig a pontig csak hallottam, hogy szoktak ilyet emberek csinálni, gondoltam, nekifutok én is. Természetesen igényelt némi extra befektetett munkát, de mivel azon a ponton a diplomamunka miatt úgy is foglalkoznom kellett valamennyi kutatómunkával, nem tűnt vállalhatatlannak. Szerettem volna kipróbálni magam, perspektívába helyezni a saját munkám a többi hallgatótársamhoz képest és persze nem utolsó sorban egy OTDK helyezés pályázatok esetén határozottan jól tud mutatni.

Mit tanultál a versenyre való felkészülésből? Milyen kihívásokkal találkoztál a kutatási folyamat, a dolgozat megírása és a prezentációra való felkészülés során?

Minden fázisnak megvolt a maga szépsége és nehézsége, nekem ez utóbbiak a munka vége felé kerültek elő. A legtöbbet abból tanultam, amikor a dolgozat megírásának nulladik pontjaként az addigi eredményeket egy jól felépített, következetes rendszerbe kellett foglalni, minél jobban letisztítva és kihangsúlyozva a lényeget. Amint ez megvolt, a dolgozat megírása már nem okozott annyi nehézséget, viszont annál időigényesebb volt. Ezen a ponton a jó időmenedzsment esszenciális, de azt hiszem, ezzel a kihívással nem csak a TDK-zó egyetemisták küzdenek. Végül pedig nekem személy szerint közönség előtt beszélni mindig is nehezemre esett, de minden egyes előadással – így persze a TDK, OTDK prezentációkkal is – egyre közelebb vagyok hozzá, hogy ezt jól titkoljam a közönségem előtt.

Az OTDK-n az ország legtehetségesebb hallgatóival kellett megmérettetned magad. Milyen benyomások értek a versenyen, hogy érezted magad?

Én a saját szekciómban nagyon magas minőségű előadásokat hallhattam, letisztult diák és összeszedett előadók jellemezték az eseményt, kifejezetten jó élmény volt részt venni rajta. Nem irigyeltem a zsűrit - én nem nagyon találtam olyan előadást, ami a többihez képest elmaradt volna, hogy megkönnyítse a döntést.

Hogyan álltatok egymáshoz a versenytársaiddal és milyen visszajelzéseket kaptál a bírálóktól?

Hasonlóan csak pozitívat tudok mondani a versenytársakról: miután mindenki hasonló kihívásokon ment keresztül és annyi energiát belefektetett, tudtunk örülni egymás sikereinek és kifejezetten jókat lehetett beszélgetni ezekről az élményekről a kávészünetben.

A bírálóktól alapvetően pozitív visszajelzéseket kaptam, különösen igaz ez az előadás utáni diszkusszióra. A dolgozat természetesen kapott építő jellegű kritikát is, ezeket egy későbbi munka esetén célszerű lesz észben tartani.

Te már a tavaly tavaszi helyi TDK fordulón kijutottál az országos versenyre, azóta már PhD-hallgató vagy az SZTE Fizikai Intézetben. Hogyan tudod alkalmazni PhD-hallgatóként a verseny alatt szerzett kutatói készségeket? Az OTDK témáddal foglalkozol továbbra is?

Így igaz, a mesterképzés utolsó félévében vettem részt a helyi TDK fordulón. Ekkor már tudtam, hogy a Nano- és Mikromegmunkálási Laboratórum berkein belül, Dr. Kohut Attila témavezetésével fogom tovább folytatni az OTDK témámat. Csakúgy, mint sok más tudományterületre, erre is igaz, hogy minél többet foglalkozik vele az ember, annál több irányt fedez fel, amerre tovább lehet haladni, úgyhogy nem félek attól, hogy egyhamar ráunnék. Mivel a téma szinte ugyanaz, nekem PhD-hallgatóként az OTDK kutatásom közvetlen is hasznosult, ugyanakkor az, hogy első kézből láttam, hogyan épül fel egy kutatómunka, témától függetlenül sokat adott nekem mint tudományos pályára készülő hallgatónak.

Mit tanácsolnál hallgatótársaidnak, akik szintén érdeklődnek a kutatás, a tudományos versenyek iránt?

Azt, hogy hajrá! Vágj bele, próbáld ki! Nem kell hinni a pletykáknak, a spekulációknak, őszintén szólva nekem sem: akkor tudod igazán eldönteni, neked való-e ez a világ, ha kipróbálod. Ha van számodra szimpatikus csoport vagy téma, egy kis utánajárást, legalább egy e-mail-t megér. Nem számít, éppen melyik szemesztert taposod, nagyon valószínű, hogy lesz olyan feladat, amibe be tudsz kapcsolódni.