Kiss Rebeka fizikushallgatónk „Baktériumsejtek csapdázása és manipulációja optikai csipesszel és mikrofluidikai eszközökkel” című munkájával szerzett II. díjat a 2023 áprilisában, Veszprémben rendezett Országos Tudományos Diákköri Konferencia Fizika, Földrajz, Matematika szekciójának Orvosi fizika, biofizika tagozatában. Rebekával a kutatási témájáról, a versenyen szerzett tapasztalatairól és jövőbeli terveivel beszélgettünk.
Kérlek, mesélj a kutatási témádról! Miért pont ezt a témát választottad?
Első éves koromban a vizsgáim után megkeresett egy kedves, volt oktatóm, hogy egy kutatócsoportba keres új hallgatót és rám gondolt. Először nem hittem a szememnek, mit írt. Nagyon izgatott lettem, kimondottan megfogott az említett téma. Ki ne szeretne lézercsipesszel baktériumokra vadászni? :D Tetszett a gondolat, hogy elkezdjek valahol kutatni, fejleszteni magamat az egyetemi órákon túl is. Szerencsémre egy rettentő kedves és befogadó csapat tagja lehetek immáron lassan 2 éve a Szegedi Biológiai Kutatóközpont Biofizikai Intézet Dr. Galajda Péter vezette Biofotonika és Biomikrofluidika Kutatócsoportjának. A kutatási munkámat Dr. Nagy Krisztina és Dr. Vizsnyiczai Gaszton vezetésével végeztem többek között Ábrahám Ágnes és Dér László segítségével.
A természetben megfigyelhető, hogy genetikailag azonos sejtek között is kialakulhatnak fenotípusbeli különbségek, például sejtméret, alak, génexpresszió, ellenállóképesség. Ezt fenotípusos heterogenitásnak nevezzük. Kutatásom során egy olyan új vizsgálati platform kialakítása volt a célom, melyben ötvözöm a mikrofluidika és optikai csipesz (lézercsipesz) technológiáját. Ez az elrendezés alkalmas baktériumsejtek esetén akár több generáción keresztül is a leszármazási kapcsolatok követésére, a fenotípusos heterogenitás tanulmányozására.
Készítettem többféle elrendezést a csapdarendszerre vonatkozóan, majd ezeken végeztem áramlástani szimulációkat. A lézercsipeszt kalibráltam mikrogyöngyökkel és E. coli sejtekkel is, ugyanis a kimutatás során E. coli sejteket használtam. Mindent eredményem összeállítva a végére megszületett a „Baby Machine” elrendezés.
Mi motivált arra, hogy jelentkezz a TDK-ra, mik voltak a céljaid?
Egyszer - még második év utáni nyáron - bent a laborban a lányok csak úgy megkérdezték, nem akarok-e menni TDK-ra. Addig nem is gondoltam rá, hogy jelentkezzek, mert igazán sosem szerettem szerepelni, de tetszett a kihívás gondolta, hogy kizökkentsem magamat a komfortzónámból, így belementem.
Egyik fő célom a TDK-val az volt, hogy összeszedjem, mit is csináltam a laborban az eltelt kicsit több mint egy év alatt, illetve szerettem volna elsajátítani a tudományos előadásmód mikéntjét is. Nem mellesleg az is sokat számított, hogy így nem kellett a végzős évem második félévében olyan sokat foglalkoznom a szakdolgozatommal.
Mit tanultál a versenyre való felkészülésből? Milyen kihívásokkal találkoztál a kutatási folyamat, a dolgozat megírása és a prezentációra való felkészülés során?
Rengeteg időt és energiát fektettem a dolgozat elkészítésébe. Sokszor éjt nappallá téve dolgoztam, de nagyon büszke voltam magamra, mikor végre elkészült a „nagy mű”. Megtanultam, hogy igenis van akaraterőm, több, mint amit előtte gondoltam, és ha valamit elhatározok, azt meg tudom csinálni.
Kutatásról és fizika mellett biológiáról lévén szó, elég sok kihívással találkoztam a munkám során. Nem rémlik, hogy túl sok minden elsőre sikerült volna, de ezen nem lepődtem meg, vele jár. A dolgozat írása közben megtanultam új alkalmazások használatát, illetve meglepő mértékben javult a problémamegoldó-képességem, például ábrák készítése, szerkesztése közben. Az előadás esetében kihívást jelentett, hogy az összes eredményemet 10 percben foglaljam össze, ezért sokszor előadtam, ezzel is elég jó rutint szerezve. Bámulatos érzés volt ennyi ember előtt bemutatni az eredményeimet, hiszen személyesen és online is követték emberek az előadásokat.
Az OTDK-n az ország legtehetségesebb hallgatóival kellett megmérettetned magad. Milyen benyomások értek a versenyen, hogy érezted magad? Hogyan álltatok egymáshoz a versenytársaiddal és milyen visszajelzéseket kaptál a bírálóktól?
Megtisztelő volt ennyi tehetséges hallgatóval megmérettetni magam, és hogy én is közéjük tartoztam. Remek élmény volt hallgatni a többi előadást, részt venni a közösségi programokon, új barátokat szerezni, beszélgetni a kutatási témákról. Úgy éreztem, mindenki elismeréssel tekint a másikra, és a munkájára. A bírálók kifejezetten pozitív véleménnyel voltak a dolgozatomról, ez erőt és magabiztosságot adott az előadáshoz.
Most fejezted be a tanulmányaid az alapképzésen. Milyen terveid vannak a jövőre nézve a kutatás területén, hogyan szeretnéd továbbfejleszteni a kutatásodat?
Így van, immáron túl vagyok a záróvizsgán, jöhet végre egy kis pihenés. Szeretném folytatni a mesterképzés alatt is a kutatói munkám. Tervben van a TDK-munkám további fejlesztése és egy másik, akár ebben a kutatásban is használható fejlesztés is. A következőkben azzal tervezek foglalkozni, hogy mikrofluidikai eszközben szimulálom tápoldatok keveredését, ehhez keverőrendszert készítek. A megfelelő keveredést fecskendőpumpával tudjuk szabályozni ezekben a rendszerekben, így ezeknek a programozását is megtanulom. Ha minden jól megy, ennek segítségével tudjuk majd vizsgálni, hogy hogyan hatnak a különböző környezeti hatások baktériumok antibiotikum-rezisztenciájának kialakulására, annak evolúciójára.
Mit tanácsolnál hallgatótársaidnak, akik szintén érdeklődnek a kutatás, a tudományos versenyek iránt?
Ha felmerül a gondolat, vágj bele! Veszteni valód igazából nincs, tapasztalatszerzésnek mindenképpen jó. Ha pedig mégsem tetszik a téma, lehet váltani. Igazán jó érzés az egyetemen tanultakat gyakorlatban látni, ahogy működik; az addig megszerzett tudást felhasználva ötletelni, alkotni. Szóval sok sikert! :D