Az egyetemi évek nemcsak a tanulásról és a szakmai fejlődésről szólnak, hanem egy új közösség felfedezéséről is, ahol az azonos érdeklődésű emberek egymásra találnak. Bali Krisztián az SZTE Fizikai Intézetben szerezte meg fizikus diplomáját, jelenleg pedig a Semilab-nál dolgozik Szegeden alkalmazásfejlesztő kutató és szervizmérnök pozícióban.
Krisztiánt interjúnkban arról kérdeztük, hogy milyen út vezette el őt ehhez a pozícióhoz, a munkában hogyan tudja hasznosítani az egyetemen megszerzett tudását, milyen feladatokat lát el, illetve az egyetemi közösségi életben szerzett élményeiről is beszélt. Cikkünk betekintést nyújt abba, hogyan építhet valaki sikeres karriert a fizika területén, miközben megtalálja helyét egy szakmai közösségben.
Mi motivált arra, hogy a fizika területét válaszd?
Mindig is érdekelt a dolgok működése, erre nagyon kíváncsi voltam. Ebből kifolyólag az iskolában is a fizika volt az a tantárgy, ami legjobban érdekelt. A felvételikor sokat gondolkodtam a fizika és a gépészmérnöki szak között, de abban biztos voltam, hogy mindenképp Szegeden szeretnék tanulni. Végül aztán a fizika lett, mert úgy hallottam, hogy Szegeden nagyon jó a fizikaképzés. Most már tudom, hogy jól döntöttem.
Mesélj kérlek a karrier-utadról! Hogyan jutottál el a diplomától a Semilab-ig?
Én nem választottam specializációt, hanem specializáció nélkül végeztem. Minden specializációban tetszett volna valami, így végül azért választottam ezt, mert így az összes specializáció közül ki tudtam válogatni azokat a tantárgyakat, amik a legjobban érdekeltek. Tehát így azokat a speciális ismereteket szereztem meg, amikről úgy gondoltam, hogy a legnagyobb szükségem van rájuk. Az elméleti tanulás mellett volt lehetőségem labormunkát is végezni. Nagyon megtetszett a fizikus létben a labormunka, egy-egy adott mérés véghezvitele és az eredmények kiértékelése nagyon izgalmas volt számomra. Így már az egyetem alatt szereztem munkatapasztalatot, aminek nagy hasznát vettem az álláskeresésben és a munkában való helytállás során is.
Honnan jött a gondolat, hogy a Semilab-nál dolgozz?
A Semilab-ról már korábban is hallottam, hiszen a szegedi fizikusközösségben mindenki ismer mindenkit, a közösségből pedig többen dolgoztak a Semilab-nál, akik meséltek a cégről. Pont egy fizikus ismerősöm ajánlotta, hogy próbáljak meg jelentkezni ide. Ez már több mint 4 éve volt. Én akkor azt hittem, hogy Budapesten kell majd dolgoznom, de az interjún kiderült, hogy Szegeden létesül alkalmazásfejlesztő pozíció. Nagyon örültem, hiszen ha már annyit tanultam fizikát és annyira szerettem a labormunkát, nem akartam eltávolodni tőle, illetve a városból sem szerettem volna elköltözni.
Alkalmazásfejlesztő kutató és szervizmérnök lett végül a pozíciód. Ez mit jelent?
Elsősorban alkalmazásfejlesztő kutató vagyok. Itt a Semilab-nál alapvetően mérőgépeket fejlesztünk és adunk el a félvezetőipar és kutatóintézetek számára. A mérőgép fejlesztéséhez, magához a metrológia fejlesztéshez kell tudományos kutatás és tudományos kísérleti munka is. Szoktunk cikkeket is írni, ez szakirodalmazásból és a saját kutatási eredmények kiértékeléséből, kísérletek leírásából áll. Ezek hasznosak a vevőnek is, hiszen leírva, összefoglalva látja az adott alkalmazás hátterét és részleteit.
A szervizmérnöki feladataim pedig a műszaki érdeklődésemhez kapcsolódnak. A munkakör azt jelenti, hogy az elkészült mérőgépeket a gyártás után készre állítjuk, a vevőhöz kiszállítjuk és ott beüzemeljük. Én vittem már ki gépet Abu Dhabiba, az USA-ba is kétszer, de voltam már Londonban és Strasbourgban is. Kihívásokkal teli a külföldi vevőkkel való kommunikáció, viszont ezzel nagyon sokat lehet fejlődni mind szakmailag, mind a személyes kompetenciákban. Továbbá a kollégáktól is nagyon sokat lehet tanulni.
Hogyan kapcsolódik a munkádhoz a fizika terén szerzett egyetemi tudásod?
Nagyon jó elméleti tudást adott az egyetem. Lényegében az elméleti tudásom minden területét használom valamire, mert a fejlesztés nem egyoldalú, összetett tudásra van szükség hozzá. Ami szerintem nagyon hasznos készség még, az az analitikus gondolkodásmód, amire megtanított az egyetem. Ugyanakkor mi fizikusok sok mindenhez értünk egy kicsit, és ha előfordul, hogy valamihez konkrétabb tudás kell, akkor az alapismereteinkre már tudunk építeni, és tudjuk, hogy hova kell nyúlni az adott információért, milyen forrásból kell utánanézni, hol kell hozzá cikkeket keresni. Továbbá nagyon hasznosak voltak az egyetemen a laborgyakorlatok, mert nagyon jól felkészítettek a laboratóriumban végzett munkához.
Mi volt a legnagyobb élményed az egyetemi éveid során?
Nekem valójában nagyon nehéz volt a fizika szakot elvégezni. De az tetszett a legjobban benne, hogy nagyon-nagyon jó kis közösség volt a mienk, így együtt tanultunk, együtt írtuk a házikat, együtt küzdöttünk meg a tananyag nehézségeivel. Lett például egy nagyon jó barátom, akinek a támogatása nélkül nem tudtam volna elvégezni az egyetemet.
De persze nem csak tanulni jártunk össze. Hetente, kéthetente jártunk el együtt lazítani, beszélgetni, csocsózni. Én valójában egy általános emberi közösségben visszahúzódóbb vagyok, viszont a fizikusok között, ahol ugye teljesen más a kontraszt, én voltam az extrovertált személy, én szerveztem a programokat. Nagyon jól éreztem magam. Teljesen más volt, mint középiskolában, ahol mindenféle ember ömlesztve van, de amikor eljön az ember az egyetemre, akkor olyan emberek közé kerül, akiknek hasonló az érdeklődési köre, és ez nagyon jó volt.
Így nekem nagyon jó élmény volt az egyetem.