Mi motivált arra, hogy fizikus legyél?

Középiskolába a bajai Magyarországi Németek Általános Művelődési Központjába jártam, ahol sok tantárgyból voltak jó jegyeim, de a magyart, matematikát és a fizikát szerettem a legjobban. A fizika szeretetét a tanáromnak, Steingart Jánosnak köszönhetem. Lehengerlő és vicces előadásmódjának köszönhetően nem tudtuk nem élvezni ezt a tudományterületet. Tehát szerintem az, hogy jó tanára legyen a gyerekeknek, elengedhetetlen és kulcsfontosságú. Egy jó tanárral egy olyan iskolából is van esély megkedvelni pl. a fizikát, ahol a legnagyobb hangsúly nem feltétlenül a reáltantárgyakon van. A felvételi előtt az osztályfőnököm, Kemmer Erzsébet tanárnő és anyukám arról beszélgettek, hogy mi lehetne belőlem, ha nagy leszek. A tanárnő úgy gondolta, hogy a tanári pálya jó irány lenne nekem, azon belül is fizikatanár, hiszen az állt hozzám a legközelebb. Mikor a 2010-es évek elején jobban utánanéztem az SZTE-n a fizikatanár szaknak, akkor botlottam bele, hogy egy ultramodern lézeres kutatóintézet létesítéséről beszélnek Szegeden. Akkor még az építkezés el sem kezdődött, csak látványtervek voltak. Hallottam Szabó Gábor professzor úrtól egy előadást az épülő ELI-ről, és annyira lelkesítő volt, hogy akkor még jobban elkezdett érdekelni az intézet. Ugyan én fizikatanárnak készültem, de miután rájöttem, hogy az első 2 év igen hasonló a két pályán a fizika BSc-n, ezért végül inkább arra jelentkeztem. Mondhatjuk, hogy igazából az ELI miatt döntöttem úgy, hogy fizikus leszek. Jó is vagyok fizikából, az ELI biztos nagyon színvonalas és frekventált munkahely lesz, így akkor ez biztos, hogy jó lesz nekem – gondoltam a döntésem meghozásakor.

Az egyetemi évek alatt meg is bizonyosodtál róla, hogy a lézerfizika a te utad.

Igen, már a BSc elején tudtam, hogy például az elméleti fizika és a csillagászat nem nekem való. Másodéves voltam, amikor először voltam nyári munkán az SZTE Fizikai Intézet TeWaTi (TeraWatt Titán-Zafír lézer kutatócsoport) laborjában, amikor jobban megismerkedhettem a lézerfizikával. Ekkor lettem biztos abban, hogy tényleg ez az én irányom, hogy szeretek a laborban lenni, szeretek azon gondolkozni, hogy mit lehetne másképp megépíteni, vagy egy meglévő kísérleti berendezéssel valami újat mérni. Nem utolsó sorban nagyon megkedveltem a TeWaTi csapatot is. Ekkor már egyre jobban tisztult a kép az ELI-ről is, addigra már az egyetemi tanáraink is sokat meséltek arról, hogy milyen kutatások fognak megvalósulni, hogy a felhasználókat hogyan fogja kiszolgálni az intézet és hogy micsoda nemzetközi összefogásról lesz szó. Egyre jobban azt éreztem, hogy itt szeretnék dolgozni, de igazán nem gondolkoztam rajta, hogy hogyan lehet felvételt nyerni, hiszen még kész sem volt, csak a tudatalattinkba kezdett el szépen lassan beépülni az ELI mint jövőkép.

Hogy kerültél végül az ELI-hez?

Az egyik nyári munka alatt hazajött Amerikából egy fél évre prof. Chickán Viktor fizikus kutató. Kérdezték a csoportban, hogy ki szeretne vele dolgozni, tanulni Tőle és én elsőnek jelentkeztem. Annyira jól működött a közös munka, hogy megkértem, hogy legyen a szakdolgozati témavezetőm a mesterképzés alatt. Később kiderült, hogy számítanak rá mint csoportvezetőre az ELI-ben. Ekkor indult a Terahertzes Reakciókontroll csoport Viktor vezetésével. Az MSc záróvizsgám után jelentkeztem egy itt meghirdetett pozícióra. Az egy elég húzós hét volt, kedden volt a záróvizsgám, szerdán az interjú az ELI-ben, és pár nap múlva még elmentem az egyetemre a PhD-felvételire biztonsági játékosként, mert mi van, ha az ELI-ben mégsem engem választanak. De felvettek, így az ELI lett az első munkahelyem 2016-tól, és el tudom képzelni, hogy egyben az utolsó is.

Mesélj kérlek arról, hogy miért szeretsz az ELI-ben dolgozni és milyen feladataid vannak!

Jelenleg az Ultragyors Kémiai Reakció csoportban dolgozom. A kezdetekben egy tranziens abszorpciós spektrométer (TAS) megtervezésén és megvalósításán dolgoztam. Ez egy olyan kísérleti elrendezés, amit egyébként meg lehet venni akár a boltban is, viszont mi egy saját építésű, egyedi igényeknek is megfelelő berendezést terveztünk és valósítottunk meg, amelynek minden porcikáját kívülről ismerjük. Alapjaiban egy pumpa-próba elrendezés, amelynek két ágában a fényforrásokat tudjuk változtatni: a terahertzes tartománytól, az infrán és a láthatón át az UV-ig. Eleinte a terahertzes források kiépítése volt a feladatom, ami nagyon izgalmas és újszerű feladat volt. Az eszköz validálása után sorra jelentkeztek a felhasználók, akik szerették volna az ELI TAS segítségével különböző egzotikus anyagok, pl. félvezető anyagok, nanorészecskék töltéshordozó dinamikáját megfigyelni. A változatos források segítségével folyamatosan sok érdeklődő van a kísérleti eszközre. Egy felhasználói kampány lebonyolítása igen sokrétű, minden fázisában részt veszünk, a kísérletek megtervezésétől, az előméréseken át az eredmények analizálásáig. Ezen feladatok mellett pedig folyamatosan a doktori fokozatszerzésemen dolgozom.

Trényi-Sárosi Krisztina munka közben

Milyen kihívásokkal és izgalmakkal szembesülsz a mindennapi munkád során?

Annyira változatos a munkám, hogy talán az a legnagyobb kihívás, hogy mindig egy teljesen új problémával kell megküzdeni. Persze vannak olyan dolgok, amikor már ezredjére ugyanazt kell beállítanunk, meg olyan optikai berendezések, amiknek a beállítása nagyon macerás, így nem szeretjük annyira. Vannak néha olyan problémák – amivel a disszertációm írása közben egyre többet találkozom – hogy próbálok analizálni egy mért eredményt, és néha látok olyan dolgot, amit nem értek, hogy miért úgy történik. Akkor elő kell venni a szakirodalmat, és le kell vonni egy olyan konklúziót, amiben nem vagyok teljesen biztos. Utána kell járni, beszélnem kell a kollégákkal, hogy megbizonyosodjak az állításomról. Ez nagyon időigényes. Korábban én elsősorban mértem, azon dolgoztam, hogy a rendszer működjön, viszont körülbelül egy éve inkább az eredmények megértésén dolgozom. Úgyhogy ez az elmélyülés szintén nehézséget jelent.

Mi az, ami motivál a munkádban? Miért szeretsz az ELI-ben dolgozni?

Nagyon családias a mi csoportunk, amiben dolgozom. Igazán otthon érzem magam a kollégáim között, nagyon szeretem őket. Annyira sok jólelkű ember vesz körül, és a mindennapokban így élvezet a munka. A tudományos közegben nem igazán vannak feszültségek az emberek között, senki sem bántja a másikat a háta mögött. Az, hogy ki tudja jobban, az lehet az egyetlen ilyen kardoskodás, de ebben sincs semmi személyeskedés. Ráadásul annyira élvonalban van ez a tudományos terület, amivel mi is foglalkozunk, hogy amikor mesélem valahol, hogy az ELI-ben dolgozom, akkor az emberek elámulnak, hogy „Úristen, komolyan és ott mit?”. Tehát az ELI különlegesség értéke nagyon magas. Szeretek úszkálni ebben a dicsfényben, hogy az ELI-ben dolgozhatok, és hogy ez mennyire menő dolog. Nemcsak itt Szegeden, a laikusok körében menő, de hallottam már, hogy a külföldi tudományos berkekben is híre ment annak, hogy itt nagyon komoly és új dolgokkal várjuk a felhasználókat. Ez a büszkeség, hogy ehhez én is hozzátehetek, nagyon motiváló.

Mit tekintesz a legnagyobb eredménynek, amit elértél az eddigi munkád során?

Az első felhasználói kampányunk 2020 decemberében zajlott, a Covid járvány közepén. Ez szó szerint egy teljes testes mélyvízbe ugrás volt, hiszen nemcsak, hogy az első kampányunk volt, de akkoriban a távolról történő részvétel egy mérésen még ismeretlen fogalom volt számunkra és a felhasználók számára is. Szerencsére sikerült így is biztosítanunk a teljes felhasználói élményt egy holland kutatócsoportnak, akiknek nemrég egy 18 impaktfaktoros folyóiratba sikerült publikálni a közös eredményeket. Abban reménykedem, hogy ilyen sikerek érnek majd bennünket a jövőben is, egyre gyakrabban. Továbbá nagyon aktívan dolgozom a doktori disszertációmon, úgyhogy az ehhez szükséges sikeres komplex vizsgámat és a megjelent/hamarosan megjelenő publikációkat is szép eredményként könyvelem el, de valójában a doktori fokozat megszerzése lesz a következő igazi mérföldkő az életemben.

Milyen képességekre és ismeretekre van szükség ahhoz, hogy sikeresen dolgozz a mindennapjaidban?

Mi itt az ELI-ben csapatban dolgozunk, és az mindig nagyon jó, ha sokféle készséggel rendelkező emberekből tevődik össze a kutatócsapat. Maga az elrendezés, amin dolgozunk, egy programvezérelt optikai eszköz, amivel különböző kémiai és fizikai folyamatokat figyelünk meg. Ebből kiindulva nálunk nem árt, ha az ember ért az optikai beállításokhoz, tud programozni vagy kémiai szintéziseket megvalósítani. Nem feltétlenül ért mindenki mindenhez, de mindenki ért valamihez. Az aktív labormunka után az adatok elemzése is komoly feladat. Ehhez elengedhetetlen, hogy jól ismerjünk valamilyen kiértékelő programot, amellyel a szükséges grafikonokat el tudjuk készíteni. Képességeket tekintve a legfontosabb szerintem a türelem. Ezen a területen sajnos soha nincs olyan, hogy „végeztünk”. Ez egy idő után elég demotiváló tud lenni, ezért fontos, hogy mindig tegyünk fel egy újabb kérdést, ami fent tudja tartani a lelkesedésünket. A jó szervezési és tervezési készség is fontos a mérések során, valamint a kreativitás és egy kis művészi affinitás, hogy az ezredik grafikon is izgalmas lehessen. Természetesen számomra a jó kommunikációs képesség és humorérzék is nagyon fontos, ennek köszönhetően nagyon jó hangulat tud kialakulni a csoportunkban munka közben is.

Trényi-Sárosi Krisztina munka közben

Mik a terveid a jövőre tekintve?

A disszertáció megírása és a doktori fokozat megszerzése. Most van bírálás alatt az utolsó hiányzó elsőszerzős cikkem, a dolgozat fele is kész van már. Az ELI a fokozatszerzés során mindenben támogat, úgyhogy nagyon szerencsés helyzetben vagyok. Utána pedig ismét maximálisan a felhasználói projektekre szeretnék koncentrálni.

Mi az, amit üzennél a fizika és az ELI iránt érdeklődő fiataloknak?

Azt, hogy nem számít, hogy a középiskolában hogy szerepeltek fizikából, ne tántorodjon el senki, ha nem színötös ebből a tantárgyból. Kellő szorgalommal és alázattal bárki képes bármit megtanulni, csak a motiváció fontos. És ez akár annyi is lehet, hogy „ott dolgozni biztos menő lehet”. És tényleg az! És ha már most szereti is a fizikát, akkor meg egyenesen főnyeremény választás!

Ha ma valaki megkérdezi, hogy hol dolgozom, és válaszolok, mindig kerek szemek, érdeklődő tekintetek öveznek, ami hatalmas élmény minden alkalommal. Pláne, amikor kiderül, hogy valójában mennyire érdekel mindenkit a fizika… márpedig az ELI és a lézerfizika mindig egy innovatív, lenyűgöző és folyamatosan fejlődő terület lesz. Ráadásul, ahogy Szabó Gábor professzor úr legutóbb fogalmazott: munkanélküli lézerfizikus nincs, legalábbis Szeged környékén biztosan – hát ez sem hátrány! :)