Mi motivált titeket abban, hogy fizikusok legyetek?

Tamás: Ez az, ami csak úgy alakul szerintem. Matematika szakos osztályba jártam a gimnáziumban, és a reál tantárgyak mindig is érdekeltek. Így adott volt, hogy valamilyen reál irányba lépjek tovább, és úgy gondoltam, hogy a fizika közelebb van a gyakorlathoz, mint a matematika, ezért a fizikát választottam. Gondolkodtam valamilyen mérnöki szakon is, viszont azt meg már túl specializáltnak véltem.

Attila: Pici gyerekkorom óta csillagász akartam lenni, amihez a szakválasztáskor a legközelebbinek a fizikus szakot gondoltam. Aztán az egyetemi évek alatt magam is rájöttem, hogy milyen sok irányba lehet elindulni, és végül a fotoakusztikus kutatásokat választottam.

Mióta dolgoztok a Hobré-nél, hogyan kerültetek ide?

Attila: Én 2002-ben az egyetemi szakmai gyakorlatom alatt kerültem be Bozóki Zoltán professzor úr fotoakusztikus laborjába, ahol a cégünk műszerének fejlesztése elindult. Az elmúlt 20 évben elég nagy rálátást szereztem a témára, így már átlátom, mik azok a fejlesztések, amiket meg lehet csinálni, vagy épp milyen buktatók lehetnek menet közben.

Tamás: Én 2011-ben írtam a szakdolgozatom az egyetemen, szintén Bozóki professzor úrnál a fotoakusztika témájában, ami nagyon megtetszett. Így igazán örültem, amikor a Tanár Úr állást ajánlott nekem a cég elődjénél a diploma megszerzése után.

Milyen feladatokat láttok el a cégnél?

Tamás: Mi a cég kutatás-fejlesztési feladataival foglalkozunk. Alapkutatást manapság már kevésbé végzünk, mondjuk úgy, hogy már kiforrta magát a termék. Inkább újabb applikációkat célzunk meg, illetve a gyártási folyamatot és a terméket fejlesztjük, tökéletesítjük.

Attila: Így van, igyekszünk a terméket minél inkább a piaci igényeknek megfelelően átalakítani. Azon dolgozunk, hogy egyszerűbb legyen kezelni, karbantartani, telepíteni és gyártani, ha kell, külső segítséggel együtt dolgozva.

Tamás: Emellett gyakorlatilag úgyis működünk, mint egy know-how központ, tehát bárkinek bármilyen kérdése van a műszerről, azok mind ide futnak be hozzánk. Mi vagyunk azok, akiknek az egész műszert egy rendszerben látni és minden apró pontját ismerni kell. Tehát egyfajta supportot adunk, gyakorlatilag az egész cég minden irányába.

Beszéljünk egy kicsit arról, milyen műszeren is dolgoztok pontosan. A honlapon a cég bemutatkozójában az olvasható, hogy a cég egy fotoakusztikus elven működő műszert fejleszt és gyárt a földgáz- és olajipar számára. Hogyan is működik ez a mérőműszer és milyen módon lehet ezt hasznosítani a gyakorlatban?

Attila: Ezt a fotoakusztikus elven működő mérőműszert az egyetemen kezdtük el kifejleszteni még a 2000-es évek elején. A műszerünk a földgáz, biogáz és más gázok bizonyos összetevőinek a paramétereit, komponenseinek a koncentrációját méri, ami segít a folyamatok kezelésében, kontrollálásában. Mi elsősorban a földgáz széndioxid, vízgőz és kénhidrogén tartalmát mérjük. A kénhidrogén mérgező gáz, amit nemcsak az emberek biztonsága miatt kell mérni, hanem azért is, mert a földgázt szállító csővezetéket és az infrastruktúrát is károsítja, ezért lehetőleg minél kevesebbet(lehetőleg semmennyit sem) lenne szabad beengedni a vezetékbe. Nagyon költséges és nagyon nehézkes kijavítani az olajfúró tornyokból érkező, tenger alatti, meghibásodott vezetékeket, ezért a tulajdonosnak is érdekük folyamatosan monitorozni a káros anyagok koncentrációját. A mi műszerünk megmutatja, hogy milyen összetételű a földgáz, fennáll-e a korrózió veszélye.

Tamás: Ráadásul a káros anyagok koncentrációjának ismerete nem csak tulajdonosi érdek. Környezetvédelmi előírások szabják meg, hogy mekkora lehet maximálisan egy adott komponens mennyisége a földgázban vagy valamely más gázban, hiszen az égetéskor nem mindegy, hogy mi jut a levegőbe.

A Hobré Laser Technology Kft. által kidolgozott fotoakusztikus elven működő mérőműszer

Mi a különbség az egyetemi kutatói pálya és az ipari munka között? Ti is kutatói pozícióban vagytok, és mégis az iparban dolgoztok.

Attila: Hiába ugyanaz az alapja, az egyetemi kutatói és az ipari munka nagyon más világ. Az egyetemen sokkal több alapkutatást csinálnak, ami nem biztos, hogy akkor éppen hasznosul. A végeredmény lehet az, hogy ezt nem lehet megcsinálni, hogy az a kutatás egy zsákutca, de az is mindenképp hasznos eredmény és előre fogja vinni a tudományt.

Tamás: Az ipar ennél sokkal gyakorlatiasabb, sokkal-sokkal szigorúbban meg van szabva, hogy milyen kutatásokba érdemes belefogni. Egyszerűen profitábilisnak kell lennie a munkánknak, azaz nekünk csak olyan témát célszerű kutatni, fejleszteni, aminek ténylegesen van valamilyen ipari hasznosulása, hiszen meg kell térülnie a megbízók befektetett tőkéjének.

Hogyan tudjátok hasznosítani az egyetemen megszerzett fizikatudásotokat a munkátok során?

Tamás: Az egyetem az nagyon jó alapot ad arra, hogy az ott tanultakból tovább lehessen lépni bármilyen, és tényleg bármilyen irányba. Megadja azokat az alapismereteket, a lexikális tudást és a logikai gondolkodásmód képességét, ami ahhoz kell, hogy később az ember komplexen át tudja látni a folyamatokat. Ha valaminek utána kell nézni, akkor a fizikusnak már megvan az az információja, amiből tudja, hogy honnan kell kiindulni. Gyakorlatilag ez a haszna az egyetemi oktatásnak, ami nélkül nem lehetne itt, vagy bármilyen más ipari vagy tudományos munkahelyen elkezdeni dolgozni.

Attila: Készségeket is ad az egyetem, ami a sok projektfeladatnak és gyakorlati kurzusnak köszönhető. Ezek során a hallgató meg tud szerezni olyan képességeket, kompetenciákat, amiket később tud használni a munka világában, és tudja, hogy hogyan lehet továbbfejleszteni ezeket.

Tamás: Fontos megjegyezni, hogy amit tipikusan egy fizikus csinál, az nem betanított munka. Nagyon sokszor, főleg itt a kutatás-fejlesztési vonalon nekünk kell kitalálni, mi az a probléma, amit később meg kell oldani. Tehát itt tényleg rendszerben kell gondolkozni, a folyamat minden apró elemét átlátni és előre, proaktívan dolgozni. Ehhez tudjuk használni azt a gondolkodásmódot, amit az egyetemen szereztünk.

Milyen személyes és szakmai kompetenciákat kerestek a céghez munkára jelentkező fizikusokban?

Tamás: Először is, nálunk az új kollégáink körülbelül 1-2 éven keresztül folyamatosan csak tanulják azt, amit itt csinálunk. Az a stratégia vált be, hogy az újonnan felvett kollégák a gyártáson kezdenek. Ezáltal sok műszerrel kerülnek kapcsolatba. A gyártás viszont nálunk nem összeszerelés, hanem a labormunkához hasonló (kalibráció, tesztelés, ellenőrzés).. A gyártáson eltöltött néhány év alatt az újonnan érkezők összeszedik azt a tudásanyagot, ami ahhoz szükséges, hogy esetleg később valamilyen más irányba induljanak el itt a cégen belül.

A személyes kompetenciák terén pedig eléggé diverz a társaság: nagyon különböző habitusú emberek dolgoznak nálunk, ami nagyon hasznos a cégnek. A tanulóidőszak után meg is ismerjük az új munkatársak személyiségét, így tudjuk, hogy milyen feladatok illenek hozzájuk. Van olyan kolléga, akire bármilyen teszt elvégzését rá lehet bízni, egyedül százszor megismétli ugyanolyan precizitással ugyanazt, ami nagyon-nagyon erős készség, mert erre így nem mindenki képes. Aztán van olyan kolléga, aki teljesen más habitusú, mondjuk úgy, hogy nem annyira introvertált. Ő például szervizes lett, Brazíliától Malajziáig járja a világot, és a terepen, helyszínen keresi a kihívásokat.

A tudásanyagot bárki el tudja sajátítani, de azt, hogy mely részfeladat ellátására alkalmas az illető, a személyes kompetenciák határozzák meg. Szerintem bármelyik tulajdonság felhasználható, hogy ha jól kezeli az ember.

Attila: Ha ki kell emelni egy személyes kompetenciát, amit elvárunk mindenkitől, az a tanulni akarás, az új információknak, az új képességeknek az átvételére való képesség és igény. Ez az, ami itt a legfontosabb, tehát nyitottnak kell lennie a nálunk dolgozóknak, hogy új ismereteket tudjanak és akarjanak is szerezni.

Mit üzennétek a középiskolás fizika iránt érdeklődő diákoknak, ami az egyetemi szakválasztást illeti? Miért érdemes fizikusnak lenni?

Attila: Az menjen fizikusnak, aki szeretné megérteni, hogy hogyan működik a világ, mert a fizika erre a kérdésre adja meg a választ. Ha a diák még nem tudja pontosan, hogy mivel szeretne foglalkozni, de azt érzi, hogy a természet megértése irányába indulna el, akkor a fizika nagyon jó kiindulópont. Az alapképzésen már lehet szakosodni, amikor választhat magának olyan tudományterületet, ahol úgy érzi, hogy sokkal jobban ki tud teljesedni.