A Mohácsi Kisfaludy Károly Gimnázium német nyelvet emelt óraszámban tanuló osztályából érkeztem az SZTE TTIK Fizika BSc szakára 2007-ben. A matematika mindig is érdekelt, fizikából viszont emelt szintű érettségit sem tettem. A szakválasztást szinte a legutolsó pillanatra hagytam, ugyanis nehezen tudtam dönteni, hogy merre is induljak; sok minden érdekelt és persze rengeteg város, egyetem és szak hirdetései zúdultak ránk. A fizika szak mellett végül azért döntöttem, mert egy pályaválasztási tanácsadóban azt olvastam, hogy fizikusként számos pálya elérhető. A kutató-egyetemi oktató alapértelmezésen túl akár adatelemzőként, környezeti, gazdasági folyamatok modellezőjeként is el lehet helyezkedni, csak hogy néhányat említsek. Ez abban a helyzetben nagyon vonzó lehetőségnek tűnt, és a szak elvégzése után, immár 8 évvel a diplomám kézhezvétele után tapasztalatból mondhatom, hogy tényleg sok lehetőség van egy fizikusként végzett fiatal előtt.

2012-ben végeztem a Fizikus MSc szakon, utána elkezdtem a PhD képzést, szintén az SZTE-n. 2015-ben jelentkeztem az akkor már körvonalazódó ELI kutatóközpontba, amely minden szempontból kézenfekvő választásnak tűnt. Mivel ekkor még a kutatóközpont épülete nem állt és kísérletek elvégzésére nem igazán volt mód, több külföldi tanulmányúton vehettem részt, amelyek során a például a németországi Oldenburgban tölthettem 4 hónapot. 2017-ben az ELI-ben végzett munkámmal párhuzamosan megszereztem a doktori fokozatot és elkezdtem dolgozni a Wigner Fizikai Kutatóközpontban is, Budapesten. Így jelenleg részben Szegeden, részben Budapesten végzek kutatómunkát.

Ezt nagyon sok helyen olvastam már, és korábban nem igazán tudtam mit kezdeni vele, de most már én is tapasztalom: nem is feltétlenül a tárgyi tudás számít (persze ez is hozzátartozik az összképhez), hanem a szemlélet, amit az egyetemen kaptunk hallgatóként. Annak a képessége, hogy egy adott probléma megoldásához milyen módon érdemes hozzákezdeni. A rengeteg, már felhalmozott tudásmennyiség szelektálásának és értelmezésének képessége. Én ezt viszonylag későn ismertem fel, de nagyon fontos a tudományos életben használt szoftverek, programozási nyelvek ismerete, mert a kutatómunka jelentős részében számítógép előtt dolgozunk.

Úgy gondolom, hogy a fizikus diplomáért meg kell dolgozni, viszont tényleg rengeteg lehetőség van az elhelyezkedésre fizikusként. Aki kutatóként szeretne dolgozni, annak fontos tudnia, hogy a munkához kell a rugalmasság – előfordulhat, hogy külföldön lehet jó lehetőséget találni, egy mérési periódusban lehet, hogy akár éjszakába nyúlóan kell dolgozni –, cserébe ha olyan témát talál az ember, ami igazán érdekli, akkor nagyon sok örömet lehet találni ebben a munkában. Amit én különösen szeretek benne, hogy nincs két egyforma munkanap. Az én munkámban sokszor végzünk kísérleteket, ezeket meg kell tervezni és végre kell hajtani, a kapott eredményeket értelmezni kell, ehhez sokat kell olvasni, modellezni a látott tendenciákat – ha nem sikerül valami, akkor újratervezni… De ha sikerül, és valami olyat tudunk megfigyelni, amit előttünk még más nem, az nagyon jó érzés. Ilyenkor jön a jutalom: az eredmények közlése, cikk írása, ahol an én nevem van az első oldalon, az eredmények bemutatása konferenciákon, amiket – ha a világ normálisan működik – általában elég jó helyeket szoktak tartani…