Lehotai_Levente_mod

Az SZTE-n és az ELI ALPS-ban szerzett lézerfizikai tudása vitte az első helyre az OTDK-n – Interjú Lehotai Leventével

Nemrég zajlott le az Országos Tudományos Diákköri Konferencia Fizika, Földtudományok és Matematika Szekciója Veszprémben, a Pannon Egyetemen. Az országos tudományos versenyen több hallgatónk is eredményesen szerepelt.

Lehotai Levente 2022 júniusában szerezte meg nálunk fizikus mesterdiplomáját, azóta már az ELI ALPS-ban dolgozik lézerfizikusként. Levente az OTDK Lézerfizika tagozatában „Nagyenergiájú lézerimpulzusok nemlineáris poszt-kompressziójának 3+1D szimulációja vékony dielektrikum lemezekben” című dolgozatával I. díjban részesült. A kutatási témájáról, motivációiról és a verseny során szerzett tapasztalatairól kérdeztük.


Kérlek, mesélj a kutatási témádról! Miket vizsgálsz a kutatásaid során?

A kutatási témám a nemlineáris impulzus poszt-kompresszió szimulációval történő vizsgálata. A poszt-kompresszió során az eredetileg hosszú impulzust új spektrális komponensek generálásával, majd azok fázisának kompenzációjával lerövidítjük. Ez számos alkalmazásban hasznos, például a lézeres deutérium gyorsítás hatásfoka jelentősen megnő az impulzus idő csökkenésével. Ez az alapja a lézer alapú neutronforrásnak, amelyet a Szegedi Tudományegyetem Nemzeti Lézeres Transzmutációs Laboratóriuma fejleszt az ELI ALPS-ban. A kutatásommal ebbe a projektbe csatlakoztam be, a szimulációmmal a kísérleti munkát támogatom, amelyben részt is veszek.

A szimulációimnak az a különlegessége, hogy nemcsak a spektrális szélesedést, hanem ennek a térbeli eloszlását is tudja modellezni, vagyis hogyha ismert a bemenő impulzus tér-időbeli alakja, akkor meg tudja jósolni a poszt-kompresszió utáni alakját. Ezzel vizsgálni tudom a frekvencia függő leképezési hibákat, amelyeket úgynevezett adaptív optikával vagy más technikával korrigálni lehet, és ezzel a nyaláb használhatóságát és a vele elért eredményeket lehet javítani.


Miért pont a nemlineáris impulzus poszt-kompresszió szimulációval történő vizsgálatát választottad témádként?

Első év BSc után specializációt kellett választanunk, ahol az elméleti fizika és a lézerfizika között nem tudtam dönteni. Végül a lézerfizika irányt jelöltem meg, azonban a döntésemben nem voltam biztos, ezért jelentkeztem nyári szakmai gyakorlatra ebben az irányban Dr. Nagymihály Roland Sándorhoz, eredetileg egy másik témára. Azonban a poszt-kompresszió már akkor is kiemelten érdekes témának számított, így végül annak a numerikus tanulmányozását kaptam feladatként. Ezután elkezdtem használni egy kész szoftvert, majd a kíváncsiság és a jobb megértés igénye miatt elkezdtem fejleszteni a sajátomat. Ebből kifejlődött az a kód, ami a TDK- munkám és a jelenlegi kutatásaimnak is az alapja.


Mi motivált arra, hogy jelentkezz a TDK-ra, mik voltak a céljaid?

A TDK-nak, és főleg az OTDK-nak a célja, hogy hasonló területen kutató fiatalok és diákok összevessék a kutatásaikat, valamint ez egy országosan is elismert verseny, amelyen való részvétel sok pályázatban és felvételben előnyt nyújt. Például a helyi TDK-n elért első helyezésemnek köszönhetően sikerült elnyernem az SZTE TALENT ösztöndíjat is, de ÚNKP, NFTÖ pályázatoknál is számít, valamint doktori felvételben is.


Mit tanultál a versenyen való felkészülésből? Milyen kihívásokkal találkoztál?

A felkészülés szempontjából nagyon szerencsés voltam, mivel a témavezetőm, Dr. Nagymihály Roland Sándor minden segítséget megadott, amire szükségem volt. De talán így is a legfontosabb dolog, amire figyelni kell, az az idő. Egy ilyen nagyobb, komplexebb feladatnak, mint egy TDK-munka összeállítása, rendkívül sok apró problémája van. Ezek mind-mind nagyon izgalmasak, de a feladat megoldása és a projekt előrehaladása szempontjából nem mindig fontosak, és ezért csak a megfelelő mennyiségű időt szabad ezekkel a kis részletekkel eltölteni.


Az OTDK-n az ország legtehetségesebb hallgatói között kellett megmérettetned magad. Milyen benyomások értek a versenyen, hogyan érezted magad?

A szekcióm szünetében és utána is hosszabb beszélgetéseket folytattam a versenytársaimmal. Habár jelentősen különbözőek a témáink, mégis több technikai kérdésről tudtunk érdemben beszélni, és megosztani a laborból vagy a szimulációkból származó tapasztalatainkat. Ez rendkívül inspiráló és jó érzés volt. A bírálók a diszkusszió során nagy érdeklődést mutattak mind a dolgozatomban bemutatott eredmények, mind az azóta végzett munkám kapcsán. Összességében az volt a tapasztalatom, hogy az SZTE-n és az ELI ALPS-ban felhalmozott nagyon erős lézerfizikai tudást tudtam kamatoztatni.


Te már a tavaly tavaszi helyi TDK-fordulón kijutottál az országos versenyre, azóta már az ELI ALPS-ban dolgozol. Hogyan tudod alkalmazni a munkád során a verseny alatt szerzett kutatói készségeket? A kutatási témáddal a munkahelyeden is foglalkozol?

Igen, folytatom a kutatói munkát, amelyhez itt megkapok minden tudás- és eszközbeli segítséget a kollégáimtól. Természetesen új és érdekes kutatói feladatokat is ellátok mellette.


Mit tanácsolnál hallgatótársaidnak, akik szintén érdeklődnek a kutatás, a tudományos versenyek iránt?

Csatlakozzatok be kutatócsoportokhoz! Habár nem ismerem az összes kutatócsoportot az egyetemen, de biztos vagyok benne, hogy nem fognak visszautasítani titeket. Versenyezni pedig elsősorban önmagaddal versenyezz. És az idővel. Mert abból sosincs elég.


Gratulálunk Leventének és további sok sikert kívánunk!






Friss hírek

Fejlec_SZTE_FI_10

Az arany- és ezüstalapú nanorészecskék optikai tulajdonságainak modellezését vizsgálták az SZTE Fizikai Intézet Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék, az ELI ALPS Lézeres Kutatóintézet és a Lundi Egyetem kutatói. Az eredményekből született rangos publikáció első szerzője Magyar Zsófia, az SZTE Báthory István Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola volt diákja, aki a Fizikai Intézetnél végzett tudományos diákköri munka keretében kapcsolódott be a kutatásba a tavalyi évben.

NatCOm_20260304_0

A HUN-REN-SZTE Sztelláris Asztrofizika Kutatócsoport, illetve az SZTE Bajai Obszervatóriuma és az SZTE TTIK Fizikai Intézet munkatársai, szoros együttműködésben számos külföldi kutatóval, a TESS (Transiting Exoplanet Survey Satellite) űrtávcső méréseinek elemzésével, majd követő fotometriai és spektroszkópiai mérésekkel kimutatták, hogy a Hattyú csillagképben elhelyezkedő TIC 120362137 katalógusszámú (szabad szemmel nem látható) objektum valójában egy olyan négyes csillagrendszer, ahol három, a Napunknál valamivel nagyobb tömegű és forróbb csillag, egy a Merkúr bolygó Nap körüli pályájánál kisebb méretű térrészben helyezkedik el, míg a negyedik, Napunkhoz rendkívül hasonló csillag Naprendszerünk fő kisbolygó-övének (vagyis a Mars, illetve a Jupiter pályája közti térrésznek) megfelelő távolságban kering a belső hármas csillagrendszer tömegközéppontja körül. A kutatók azt is megállapították, hogy a négyes csillagrendszer jelenleg körülbelül másfél milliárd éves, és a három belső csillag alig 300 millió éven belül egyetlen fehér törpecsillaggá fog összeolvadni. A kutatást ismertető szakcikk az egyik legnagyobb presztizsű, interdiszciplináris tudományos folyóiratban, a Nature Communications-ben jelent meg 2026. március 3-án.

Kövess minket



instagramYouTube